Öröm

Ma péntek van eljött ez a nap is amikor minden annak szellemében történik hogy hazajön a fiúnk.

Utolsó éves egyetemista de még biztos marad két- három évig Budapesten , persze mi vidéken élünk. És ő ezt egyáltalán nem bánja.

Elmegy a gyerek aztán egyre ritkábban hazajön a gyerek. És a szíved virágba öltözik aznap és előző nap ,kétszer akkorának érzed és boldogan csinálsz mindent.

Pandémia ebből a szempontból nekünk nagyon jó volt, nyertünk egy kis extra időt amit még intenzíven a fiúnkkal tölthettünk. Ugye online oktatás, nagy riadalom, -főleg az elején- sose felejtem el azt a márciusi napot amikor: Pont  Budapesten voltunk együtt valamit aláírni-, És bejelentették a minden bezár mindenki menjen haza időszakot.

Másoktól is hallottunk hasonló szerencsés fordulatot hogy a rég nem látott kicsi unokákkal, szeretett fiúkkal együtt újra megtalálta a szülői házat hogy elbújhassanak a nagy város vírusai elől. Sokan kaptunk újra esélyt, hogy hátha építően együtt tudunk lenni felnőtt gyermekeikkel is.Klassz volt  nagyon.

Igaz azóta vagy maszkot hordunk kézfertőtlenítünk folyamatosan, utálok boltokra járni,

Sajnos emberkerülőek lettünk többen. Mindig csak sietve, gyorsan össze kapkodni amit meg akarsz venni, gyors pillantást a vetni pénztárhoz ha kevesen vannak szaladni és ki a boltból minél hamarabb.

Ja és egyszer lefotóztam magam az előszobában boltba menet mielőtt kiléptem a bejárati ajtón. 

Elneveztem az én pandémiás outfitemnek.

Most nem mellékelem a fényképet  lehet később egyszer, de leírom nektek: fekete nadrág fekete steppelt kis kabátka, kis bokacsizma, szürke baseballsapka, napszemüveg fekete ,sportos, maszk (fekete pamutból mert ez is Pandémiás ajándék volt ).

Hát mintha betörni mentem volna. Az biztos még az ismerőseim sem ismertek meg a szinte sehol.

Apropó Pandémia erről majd mesélek máskor, van mit.