Mullholand Drive

A sötėtség útja /2001./

Fotó a mafab.hu oldaláról

Nyár van  mi mást nézne az ember, mint könnyen emészthető thrillert a neten.

A könnyen emészthető nem jött be, ellenben nagyon szürreális film élményben volt részem. Azt sem mondom hogy nem kellett kétszer megnéznem hogy pontosan megértsem.

Szerencsére kedvelem nagyon Naomi Watts- ot, így nem esett nehezemre még egyszer figyelmesen végignézni David Lynch  / Twin Peaks/ igen egyedi törtėnetvezetėsű filmjét.

Nem is próbálkozom nagyon a történet elmesélésével.Maradok annál, hogy két szép fiatal nő - egy színésznő és egy balesetet szenvedett másik nő-érkezik Los Angeles  egy szép bérelt lakásába , az egyik álmokkal teli várakozással és mindenféle tervekkel tarsolyukban, a másik súlyos balesetetéből  alig felocsúdva. Innentől fogva semmi sem az aminek látszik. teljesen átlagosan érdekesnek indul a film , és az is marad jó másfél óráig. Azt hittem össze raktam a történéseket, de az utolsó félórában kiderült, hogy csak annyira sikerült, hogy egyik nő sem az akinek idáig  gondoltam. És semmi sem az aminek láttam előtte.

Egy teljes lelki összeomlásnak lehetünk tanúi   Betty /Naomi Watts, és Rita /Laura Harding találkozaásában,amely annyira bonyolult amennnyire csak lehet.

Linch jellemző őrültséggel párosítva vázolja fel kaotikus kapcsolatukat a vágyak és történések mezsgyėjén haladva.

A két és fél órás film mindenképpen nyomot hagy az ember agyãban, próbálja feldolgozni, megérteni a látottakat.

Én még mindig ezen dolgozom.