Száll a kakukk fészkére
Dale Wassermann dráma a Csíky Gergely Színházban

Bevallom izgultam hogy fog tetszeni Ken Kesey /1962/regénye alapján írt dráma , olyan felejthetetlen élmény után mint a regény és az ebből készült Milos Forman film /1975/Jack Nicholson főszereplésével.   

Az idei évad még december 13-án bemutatott kaposvári előadására nem volt kérdés, hogy el kell menni.

Mivel a történetet jól ismerjük arra voltam kíváncsi mindezt hogy hat rám már rám egy színpadi előadásból. Kivételes rendezvényni egy ilyen remek művet, újra átgondolni, hozzá tenni úgy, hogy semmi lényegeset nem vesz el belőle. 

Fándly Csaba lázadó bűnöző Mc.Murphy je folyamatosan indította el a pszichiátrián zajló eseményeket és az érintett betegek személyes történetét. 

Míg vártam a történeti kibontakozást aztán a katarzist, lefoglalták gondolatait a rendezés olyan remek elemei, mint a nagy hangsúly a folyamatos szereptévesztéseken. Melyektől nem mentes mai életünk sem sehol a világon annyira tipikus emberi társadalmi anomáliák ezek.

- Mint már a szereplők Ilyen megismerése kor kiderül, hogy a betegápolók és a betegek szinte nem megkülönböztethetők. Bocsánat igen, mert az egyik oldal folyamatos bántalmazás, elnyomás alatt van a másik meg helyzetével él vissza. Ki a sérült és ki a beteg igazából?

-Vagy a amikor Dul először megjelenik a színen megtévesztésig elhisszük személyiségéről, hogy ő egy orvos a sérültek között. Itt jegyzem meg azt a hihetetlen finom karakterépítést Nyári Oszkártól ami nagymértékben jelent meg a szereptévesztéses disszonancia átéléséhez. 

Itt újra itt az üzenet :ki a sérült és valóban kik a többiek?

A darab egyik nagyon fontos mondanivalóját kiválóan kidomborították mikor megismertük az osztályos orvos Dr.Spivey és Ratched nővér igen ambivalens munkakapcsolatát, melyből az derül ki, hogy a farka csóválja a kutyát. Ratched nővér uralja az intézményt, döntéseket hoz és azokat végigviszi nővérként még az orvosokat és elnyomva arroganciájával. Ki itt az igazán beteg? Kinek kéne tényleg támogatni, segíteni ezt az igen munkát egy ilyen intézményben? Hogy lehet hogy egy osztályos nővér szava döntő a szakmailag emberileg hiteles orvosokkal szemben?   

Sok a kérdés és mindannyian tudjuk rá választ minden napjainkból. És mindezt olyan művészi élményként közvetítette az előadást, hogy szinte elhisszük: a természetes hogy ilyen a világ. elnyomók ​​és elnyomottak gyávák és árulók bátrak erősek és gyengék. Ilyen a világunk még akkor is ha nem egy elmegyógyintézet intézményében élünk.Biztos?

A mi világunkat nem mi csináljuk?

A Billyt alakító fiatal színész Sándor Soma elképesztően hiteles, őszinte alakítása megőrizni a filmélményt is. 

Szalma Tamás /Bronden főnök/ emelkedett játékával ,állandó részvételével érezni lehetett az időt és az erőépítőt. Nemcsak színpadon és a darabban, hanem életünkben. A türelem az intelligencia mérő foka.

A méltóság az amit mindig érdemes megőrizni bármi is történjen velünk és körülöttünk.

Nem erősebb az élményem az összes többi szereplővel kapcsolatban is akik végig minden rezzenésükkel hitelesek az intézetben történt eseményeket.

Minden kínál egy felejthetetlen élményt ebben az előadásban: a díszlet tökéletes nem kevés nem sok mindent megmutat : stilizál, ábrázol, a jelmezek is tökéletesek.

Fotók a jegy.hu oldaláról